
Az új évet egy új műfajjal kezdjük: interjú helyett személyes beszámolót olvashatnak világjáró szopránunktól.
Csaknem 80 napon át, szeptembertől decemberig, Szöultól San Franciscóig kísérhetjük
Lukács Gyöngyit, és kalauzunk ő maga lesz. Rendhagyó, de talán hagyományteremtő vállalkozásba kezdtünk, amikor arra kértük, bocsássa közre a külföldről írott magánleveleit, melyek a szokásos interjúknál izgalmasabban számolnak be a két
Macbeth-produkcióról, és amelyek legalább annyit árulnak el szerzőjükről, mint a próbákról és az előadásokról.
Az ötlet akkor született, amikor a levelek érkeztek sorra San Franciscóból. Ugyanis Lukács Gyöngyivel mindig történik valami, és ebből később többnyire interjú születik. Most is így történt volna, de ekkor jött az ötlet: mi lenne, ha kivételesen nem a szokásos kérdezz-felelek zajlana, a szokásos keretek között, hanem ő maga, kötetlen formában mesélné el ennek a pár hónapnak a történetét? És innen már csak egy ugrás volt a gondolat, hogy a már megírt leveleket használjuk fel, hiszen sokkal hitelesebb, spontánabb, mint egy utólagos visszaemlékezés és összefoglalás. Mire hazatért Amerikából, készen várta az ötlet - és megtetszett neki. Nekiláttunk a szerkesztésnek, így állt össze ez az anyag, amit most közreadunk. Végül több címzetthez szóló levelekből válogattunk: családtagok, barátok egyaránt vannak közöttük.
Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom: mindketten élveztük a "
munkát", jól szórakoztunk közben, remélhetőleg legalább ennyire élvezi majd a Kedves Olvasó is. Jó szórakozást kívánunk!