Giuseppe Di Stefano egyike volt a XX. század legnagyobb lírai tenor énekeseinek. 1921. július 24-én, a szicíliai Anastasia városában, Catania mellett látta meg a napvilágot, édesanyja szabó, apja pedig varga volt.
Mascagni: Parasztbecsület: Búcsú az anyától
Első énekóráit a svájci tenortól,
Hugues Cuénod-tól vette, majd miután sorkatonaként szolgált az itáliai hadseregben, 1946-ban debütált Reggia Emilia városában
Massenet Manon című operájának férfi főszerepével. Egy évvel később szintén Des Grieux-ként meghódította a milánói Scala közönségét is. Ekkor indult Di Stefano csodálatos karrierje.
1948-ban lépett fel előszőr a Metropolitanben, a
Rigoletto mantuai hercegét énekelve. Ezt követően rendszeres vendége volt a New York-i dalszínháznak.
Verdi: Rigoletto – La donna è mobile
Egy 1949-es élő rádióközvetítés alkalmával
Gounod Faust című operájában a címszereplő híres kavatínában a kétvonalas C-hangot először fortéban, majd egészen pianissimóig decrescendálva szólaltatta meg, melyet a Met akkori igazgatója,
Sir Rudolf Bing az általa valaha hallott legszebb emberi hangnak titulált.
Gounod: Faust – Faust kavatinája (Met, 1949)
Di Stefano máig tartó népszerűsége tehetsége mellett nagyszámú CD-felvételének is köszönhető. 1953-ban az EMI a leghíresebb olasz operák felvételeihez
Maria Callas partnerének választotta, ezáltal biztosították számára a kvázi halhatatlanságot. Ezek az 1953 és 1957 között készült felvételek máig a legjobbak közt vannak.
1973-től egy éven keresztül újra Callassal énekelt az énekesnő utolsó fellépésein, elképesztő sikerrel. A tenor utolsó operaszerepe a
Turandot Altoum császára volt 1992 júliusában.
2008. március 3-án hunyt el itáliai otthonában.
Lalo: Ys királya – Vainement, ma bien-aimée (London, 1973)
Giuseppe Di Stefano szárnyaló, fényes, a magas regiszterben is biztosan csillogó hangja nem véletlenül váltott ki rajongást a kor operalátogatóiból. Bár bizonyos kritikusok szerint a technikája nem volt tökéletes, ezt ellensúlyozta magával ragadó egyénisége és gyönyörű hangszíne. Az operairodalom legnagyobb lírai-, illetve spinto tenorszerepeit mind elénekelte: Nemorino, Don José, Cavaradossi, Rodolfo, Kalaf, Alfredo, Des Grieux, Manrico, Turiddu, Canio, Edgardo – és a sort még hosszasan lehetne folytatni. Ezek nagy részéről készült felvétel, tehát mindenki számára adott a lehetőség, hogy megismerkedjen az előző század egyik legnagyobb művészegyéniségével.
Puccini: Bohémélet – Rodolphe áriája
Schiffer Márton