95 éve született Simándy József
A neves tenorista pályafutása szerepeinek és felvételeinek tükrében
2011-09-28
A 20. század magyar operajátszásának egyik legfényesebb tenorcsillagáról születése 95. évfordulóján azokkal a hang- és tv-felvételeivel szeretnék megemlékezni, amelyek kapcsán képet alkothatunk sokrétű művészetének legjellemzőbb momentumairól.
Simándy József szólista karrierjét (négy és fél éves operaházi kórustagsága után) a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte, amelynek 1945–47 között volt tagja. Itt mutatkozott be élete első főszerepében, a Carmen Don Joséjaként 1946. március 8-án. A szegedi debütálás után hamarosan az Operaházban is elénekelhette ezt a szerepet, többek közt olyan neves Carmen oldalán, mint Anday Piroska. Don José szerepe végigkísérte pályafutását, még nyugdíjba vonulása (1973) után is énekelte.
Bizet: Carmen – Virágária
1946. július 6-án mutatkozott be Szegeden a Tosca Cavaradossijaként, oly sikerrel, hogy a premieren háromszor kellett elénekelnie a levéláriát. Később az Operaházban is számtalanszor megformálta a festőt, akinek a karaktere igen közel állt egyéniségéhez. Könyvében (Bánk bán elmondja...) így nyilatkozik e hősről: „Cavaradossi művész, férfi, bátor, van emberi elképzelése, egy eszméért rajong, a szabadságért, annyira, hogy ezért képes az életét is feláldozni. Kórista éveimben hasznos előtanulmány volt nekem a különböző Cavaradossikat figyelni. Cavaradossi: abszolút férfi.”
Később a Tosca részleteit lemezre is rögzítették, a Képáriát pedig a tévé vette fel vele.
Puccini: Tosca – Képária (olaszul)
Puccini - Tosca – Levélária (magyarul)
Harmadik főszerepe Turiddu volt Mascagni Parasztbecsületében, 1946. december 13-án sikeresen zajlott le a szegedi premier, s ekkor már Pesten is felfigyeltek a szép hangú fiatal tenoristára. Az Opera meghívta vendégként a Carmenre és a Parasztbecsületre, majd 1947. szeptember 1-jétől tagjai sorába szerződtette. 1964-ben lemezfelvétel készült a Parasztbecsületből, amelyből több részlet is megtalálható a youtube-on, én most az opera egy vidámabb részletét ajánlom meghallgatásra.
Mascagni: Parasztbecsület - Bordal
A Magyar Állami Operaházban 1947. december 25-én került sor Simándy első premierjére, „karácsonyi ajándékként” állhatott be a Lohengrin címszerepébe, olyan nagy énekesek oldalán, mint Rigó Magda, Némethy Ella, Jámbor László és Fodor János. A bemutatkozás igen sikeres volt, a Grál-elbeszélés után percekig zúgott a taps, a kritikák méltatták hangját, jó szövegmondását, daliás megjelenését, s benne látták „a jövő legbiztosabb Wagner-ígéretét”.
Lohengrin is végigkíséri a neves tenoristánk pályafutását, 1963 júniusában a darab felújításában ismét elénekli a címszerepet, amit még számos előadás követ, míg 1971. február 24-én utoljára ölti magára Lohengrin jelmezét.
Wagner: Lohengrin - Grál-elbeszélés
Simándy másik meghatározó Wagner-szerepe A nürnbergi mesterdalnokok Stolzingi Waltherja, amelyet 1949. márciusában énekelt el az Operában Klemperer irányításával, legendás együttesben: Losonczy György, Osváth Júlia, Székely Mihály, Maleczky Oszkár, Sárdy János oldalán. Klemperer hároméves budapesti működésének csúcspontja a Mesterdalnokok ezen felújítása volt. Legendás előadások születtek, melyek közül az 1949. április 11-it a rádió rögzítette, majd lemezen is kiadták. Ebből az előadásból nincs fenn részlet a tubuson, de a Versenydalt jó pár évvel később felvette a televízió Simándy 1969-es portréfilmjéhez.
Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok - Versenydal
Simándy József a Puccini- és Wagner-szerepek mellett a Verdi-hősöket formálta meg legemlékezetesebben. Első Verdi-szerepében, a Simon Boccanegra Gabriele Adornójaként 1948. május 9-én mutatkozott be, ezt követte ugyanebben az évben még két Verdi-mű: a Requiem és az Aida.
A Requiem tenorszólóját 1948. augusztusában a Károlyi-kertben szólaltatta meg először, majd 1948. november 1-jén az Operaházban, aztán még harminc éven át énekelte.
A tenorista nagyon szerette ezt a művet, „félelmetes mélységekbe és magasságokba fölcsapkodó, fölívelő muzsikának” tartotta, amelynek interpretálása mindig ünnep és nagy imádság volt számára.
Verdi: Requiem – Ingemisco (1955 – Erkel Színház, élő felvétel)
Verdi-szerepei közül talán Radamesként emlékeznek legtöbben Simándy Józsefre, 1948. november 21-én öltötte magára először az egyiptomi fővezér jelmezét. Szerep és énekes nagy találkozása jött létre ezen az estén, a szerelméről és hazaszeretetéről ismert hőst innentől kezdve évtizedeken át mindig illúziókeltően, drámaian, hitelesen formálta meg. A Celeste Aida-áriában pedig – talán egyedüliként a világon, legalábbis én nem hallottam még így senkitől a világsztárok közül – kuriózumként, a záró magas B hangot piano-forte-decrescendo-piano énekelte. A kottában „ppp” van írva, azaz teljes pianissimo, tehát Verdi nem írt elő a tenoristának ilyen hangbravúrt. Simándy azonban majdnem mindig ezzel a bravúrral szólaltatta meg a záróhangot - persze néha azért előfordult, hogy forte magas B-t énekelt.
Verdi: Aida – Celeste Aida (a nevezetes magas B-vel)
Simándy híres Verdi-szerepei közé tartozott Manrico is A trubadúrból. 1949. augusztus 9-én énekelte először a szerepet az Állatkertben, Molinari-Pradelli vezényletével, majd 1950. január 4-én az Operaház színpadán, Mario-Rossi betanításában. Nagyon szerette Manricót, az F-moll-áriát mindig líraian szólaltatta meg, olyan hangvétellel, mint egy Schubert- vagy Beethoven-dalt, ami után következett a hősies stretta, a diadalmas magas C-vel! (Mindig így énekelte, soha nem transzponáltatta.)
Verdi: A trubadúr – F-moll ária és Stretta
1950. június 25-én újabb Verdi-opera következett: a Don Carlos. A címszereplő karaktere akaratgyengesége, tétovázása miatt messze állt Simándy egyéniségétől, de Carlos szabadságszeretete és szerelme meghatotta, így bele tudta magát élni a hős lelkivilágába, s egyre inkább a magáévá tette, megszerette a szerepet. 25 éven át énekelte Carlost, még nyugdíjba vonulása után is.
Verdi: Don Carlos - Szabadságkettős (partnere: Bende Zsolt)
1950 őszén egy olyan Verdi-szerepet kapott, amitől ódzkodott – a mantuai herceget a Rigolettóból. Maga a figura taszította, könyvében így írt róla: „Nem akartam elénekelni: a mantuai herceg nem az én figurám. Nem vagyok prűd, de az a fajta magatartás, amely az övé, teljesen távol áll tőlem. (…) Csillogó, éles eszével, szikrázó egyéniségével, cinizmusával csak azért él, hogy másoknak keserűséget, bajt, bánatot, szomorúságot, szenvedést okozzon. És nagyokat kacagjon, és dalolva odébbálljon... Ez annyira nem én vagyok...”
Ugyanakkor a szólam is fárasztotta, azt írta, a Rigoletto után jobban elfárad a torka, mint egy egész Mesterdalnokok után. Ezért csupán ötször énekelte a herceget az Operában, majd 1951 nyarán még háromszor az Állatkertben, aztán soha többé (legfeljebb koncerteken az áriát és a kvartettet).
Verdi: Rigoletto - A herceg áriája, 3. felv. (magyarul)
1951. május 17-én Az álarcosbálban debütált Riccardo szerepében. Sajnos ebből az operából nem készült Simándy közreműködésével felvétel - a rádióban néha hallható Kacagó-ötösön kívül.
S a legnagyobb Verdi-szerepe: 1960. november 20-án került sor az Erkel Színházban az Otello felújítására, Mikó András rendezésében, Kórodi András vezényletével. A címszerep már régóta kiáltott Simándy után, Tóth Aladár már 1954-ben felkérte rá, de ő nem akarta idő előtt elvállalni. Úgy gondolta, legalább 40 évesnek kell lenni e hős hiteles megformálásához. 1958-ban az opera néhány részletét felénekelte a rádióban, ekkor már kezdte megérinteni a szerep, s tanulta is folyamatosan, aminek eredményeként a premieren és aztán a további előadásokon is mindig nagy sikert aratott. Otello lett Bánk után a legkedvesebb szerepe, ezt énekelte búcsúelőadásán is, 1980. június 5-én, akkor formálta meg 46. alkalommal a mórt. (Külföldön, Pozsonyban és Leningrádban is vendégszerepelt Otellóval.)
Horváth Ádám rendezésében 1977-ben tévéfilm is készült az Otellóból Simándy főszereplésével, Desdemonát a fiatal Pitti Katalin, Jágót Melis György énekelte. A tévéfilm érdekessége volt, hogy Simándy - kék szemű lévén - barna kontaktlencsét viselt a hitelesség kedvéért, hiszen egy fekete hajú, fekete arcú mórnak mégsem lehet kék szeme!
A két Otello-részlet e tévéoperából hangzik el, a barna szemű Simándy-Otellóval.
Otello monológja (km. Melis György)
Otello halála
Fontos állomás a pályáján Beethoven Fideliójának főhőse, Florestan. 1954 .március 6-án énekelte először e nemes szabadságharcost, összesen 63 alkalommal az utolsó előadásig, 1979. január 21-ig. Az operairodalom egyik legnehezebb áriáját szépen formálva, erejét okosan beosztva jutott el a zárószakasz diadalmas befejezéséig: “Ő széttöri láncom / S kitárul az égi világ!”
Beethoven: Fidelio - Florestan áriája (a videorészletben az ária bevezető, recitativós része nem szerepel)
Mozart operái közül csak A varázsfuvolában énekelt, s bár az opera igazgatósága szerette volna felléptetni a Szöktetésben és a Don Giovanniban, azokat nem vállalta, mert úgy érezte, hangjához egyedül Tamino hősiesebb karaktere és szólama illik. 1956. január 27-én debütált A varázsfuvolában, s pályája végéig énekelte, legalább évi 2 alkalommal, hogy - mint mondta -, kordában tartsa e szólammal a hangját.
Mozart: A varázsfuvola - Képária
Puccini operái közül a már említett Toscán kívül a Manon Lescaut-ban és a Turandotban énekelt. A Manonból nincs felvétel, bár a rádió annak idején rögzítette a premiert, hátha egyszer majd leadják...
A Turandot Kalafjaként 1960 júniusában mutatkozott be, de mindösszesen háromszor énekelte a szerepet színpadon, valamint lemezfelvétel készült közreműködésével. E lemezről több részlet is megtalálható a tubuson magyar nyelven, lehet válogatni.
Puccini: Turandot - Nessun dorma (Simándy szólólemezéről - eredeti nyelven)
Simándy a pályája vége felé, 1967 novemberében elénekelte a Bajazzók Canióját is, mint mesélte, korban is abszolút passzolt neki a szerep. Az operából 1964-ben lemezfelvétel készült, ebből ajánlom a híres Kacagj, bajazzó-áriát, magyar nyelven.
Leoncavallo: Bajazzók – Canio áriája
Az operák kapcsán utoljára hagytam a magyar műveket, amelyek tolmácsolását Simándy missziónak tekintette.
Kodály Zoltán népszerű daljátékában, a Székely fonóban 1950. április 21-én mutatkozott be a Legény szerepében, s ugyanazon este Kenesey Jenő Az arany meg az asszony című operájában Rotaridesz kapitányként.
Kodály: Székely fonó – A csitári hegyek alatt (partner: Andor Éva)
A Psalmus rövid részlete az ócsai templomban 1977-ben készült tévéfilmből való, a karmester Ferencsik János.
Psalmus-részlet
Simándy több Erkel-operában is énekelt, legelőször a Bánk bán, majd a Hunyadi László címszerepét, a Brankovics Györgyben pedig Murat török szultánt (sőt az 1952-ben készült Erkel-filmben egy Dózsa-részletet is előadott, valamint közreműködött 1970-ben a Sarolta, 1976-ban a Brankovics rádiófelvételén, előbbiben Mátyás királyt, utóbbiban újra Muratot énekelte).
A Hunyadi Lászlót 1959-ben, a Szegedi Szabadtéri játékokon énekelte először, majd az Operában az 1967-es felújításban is, utoljára 1979-ben lépett fel a szerepben. Lemezfelvétel is készült az opera részleteiből, ebből hallható:
László áriája
Leghíresebb szerepében, Bánk bánként először 1953. március 22-én mutatkozott be. Ezt a felújítást az is jelentőssé tette, hogy előtte több mint egy évtizedig a Rékai-féle bariton változatot játszotta az Opera, Palló Imrével a címszerepben. 1953-ban készült a színház visszaállítani a tenor-Bánk bánt, óriási várakozás előzte meg tehát e felújítást. Simándyt Oláh Gusztáv beszélte rá a címszerepre 1952 nyarán. Simándy elkezdte tanulni a szerepet, és nagyon határozott képe alakult ki Bánkról, aki szerinte “kemény ember, harcos karakter, csupa energia”, aki csak akkor lágyul el, amikor Melindáról énekel vagy amikor megbocsát neki.
Simándy hatalmas sikert aratott a premieren, a Hazám, hazám...-áriát kétszer is meg kellett ismételnie. Az egyik kritika így kommentálja alakítását:
“S. J. hangjának, egyéniségének lírai jellege mintha kékre kovácsolt acélból készült páncélt kapott volna: hősi színe semmit nem vett el előadásának poéziséből. Simándy egyszerű, határozott vonalú jellemfejlődést érzékeltetett Bánk bán alakjában. A mondai hősök fölényes erejével felruházott férfi jelent meg színpadra lépésének első pillanatától. Bánk bukását pedig úgy ábrázolja, mint ahogy a mondai hősök elbuknak: rajtuk kívül álló, vak erők áldozataként.”
Közel harminc éven át összesen 150-szer énekelte a nagyúr szerepét - még a Bolsoj orosz nyelvű előadásában is, magyarul -, s e három évtized alatt alakítása csak egyre érettebb lett, személyisége szinte eggyé vált Bánkkal, a köztudatban neve összeforrt e hőssel. Ő lett “az örök Bánk”.
1969. május 10-én az Opera felújította a Bánk bánt, előtte 1968-ban lemezfelvétel készült a műből Simándyval. A szegedi Dóm téren 1968-ban századszor énekelte a címszerepet, 1974-ben tévéfilm készült a Bánk bánból Vámos László rendezésében - ezért az alakításáért elnyerte a legjobb férfi alakítás díját. 1980. február 5-én a Szegedi Nemzeti Színházban kedves partnere, Moldován Stefánia jubileumi előadásán lépett utoljára színpadra Bánk jelmezében.
De mégsem utoljára: 1984. szeptember 27-én, a felújított Operaházat fennállásának centenáriumán a Bánk bán 2. felvonásának első jelenetével nyitották meg, s a címszerepre Simándy Józsefet kérték fel, Melindát Tokody Ilona, Tiborcot Melis György énekelte. Azon az estén újra elénekelhette: “Hazám, hazám, te mindenem!”
Erkel: Bánk bán - Hazám, hazám
Erkel: Bánk bán – Bánk és Melinda kettőse (partner: Moldován Stefánia)
Erkel: Bánk bán – Bánk és Gertrudis kettőse - részlet (partner: Komlóssy Erzsébet)
Simándy József rendkívül sokoldalú művész volt, oratóriumok szólistájaként is gyakran foglalkoztatták. Filmben is szerepelt, a Dalolva szép az élet egyik szerepére hívta meg Keleti Márton - ebben a filmben énekli el először a Hazám, hazámat az eredeti szöveggel. (Talán majd e filmből is felkerül később részlet a tubusra.) Énekelt a Díszelőadás című filmben is, és egy pilótát alakított Dallapiccola Éjszakai repülés című operájának tévéváltozatában.
A jeles tenorista a könnyedebb műfajt sem vetette meg. Bár operettszerepet színpadon soha nem vállalt, s koncerteken is csak ritkán adott elő operettrészletet, rengeteg operettfelvétele készült a rádióban, a legnépszerűbb operettdalokból pedig egy lemeze is megjelent, akárcsak magyar nótákból. A televízió is készített vele operett- és nótaműsort.
A tubuson számtalan operettfelvétele található meg, ebből kettőt emelek ki.
Lehár Ferenc: A mosoly országa - Vágyom egy nő után
Kálmán Imre: Marica grófnő - Hej, cigány!
S egy nótafelvétel:
Lavotta Rezső - Jókay Aladár: Mezei bokréta
Simándy József 1997. március 4-én hunyt el, de a közönség számára halhatatlan maradt. Mint a youtube adatai bizonyítják, a művész ma is nagy népszerűségnek örvend, felvételeit több ezren, sőt több tízezren nézték-hallgatták meg a videomegosztó oldalon. (A Hazám, hazám egyik felvételét 84 ezren látták másfél év alatt!)
Simándy József hitvallása volt: Örömmel énekelni! Mi pedig hallgassuk örömmel gyönyörű hangját!
Jánosi Ildikó
Fotók: Magyar Állami Operaház - Archívum