Erkélyjelenetek a Pozsonyi Pikniken
Képriport az idei Pozsonyi Piknik szombati operaprodukciójáról
2011-08-30
Szombaton a harmadszor megrendezett Pozsonyi úti Pikniken jártunk – hiszen a műsor operát ígért, akkor pedig ott a helyünk. Izgalmas, újszerű és – a helyszíni tapasztalatok alapján – népszerű produkciónak voltunk szem- és fültanúi. Az ötlet lényege, hogy ha már összecsődítünk sok embert egy rendezvényre, mutassunk nekik olyat is, amit máshol nem látnak. Legalábbis így nem látják. És mivel az utca foglalt, hisz tele van emberekkel, tegyük az erkélyre a művészeket, így mindenki lát, a hangosításnak köszönhetően pedig hall is. Keressünk opera- és operettrészleteket, melyeket lazán összefűzve kapunk egy új történetet. Mindezt adjuk elő három felvonásban, hiszen ez is a műfaj sajátja. A többit bízzuk a művészekre – és figyeljük a hatást.
Az eredmény magáért beszélt: sokan voltak, végignézték, élvezték (NB.: a magyarul énekelt részeket jobban...), és az érdeklődést nem pusztán a közönség részéről tapasztaltuk, vagyis nem csak mi érkeztünk fotóssal, sokan rögzítették képekben és videón az eseményt. Na persze az új generációs mobiltelefonokkal nem csak a hivatásosok kattogtattak...
Zenekart sem bérelni, sem elhelyezni nem problémamentes egy ilyen rendezvényen, de az élőzenéhez azért ragaszkodjunk, így a muzsikát Köteles Géza szolgáltatta, ám ő a földön maradt...
A Pozsonyi út 5. szám alatti ház két első- és egy második emeleti erkélye szolgáltatta a játékteret művészeink számára. A többi erkélyről a lakók nézelődtek, tulajdonképpen páholyból.
Történetünk kezdetén új lakók költöznek az egyik lakásba – erkélyre –, és megismerkednek a szomszéd párral. Na jó, csak a tenor a mezzóval, mert mégiscsak operában vagyunk. Képünkön Mester Viktória éppen Carmenként fűzi Vadász Dánielt, aki kevéssé áll ellen, sőt. És ha Carmen nem volna elég, Delila is színre lép, hogy a csábítás teljes legyen. A humorra fogékony közönség kedvéért a „Samson, Samson”-sort „Szomszéd, szomszéd”-ra cserélik...
Hősünk annak rendje és módja szerint elcsábul, és rögvest elrebegi az erkélyről, hogy mennyire vágyik egy nő után....
Megismerjük közben az ifjú feleséget is (Herczenik Anna), aki házassági évfordulóra készül, amit a férjura persze elfelejtett... De a készséges bariton (itt: házmester) megmenti a helyzetet – nem először.
A férj vallomása után asszonya Santuzzaként csap össze vele, majd bánatában Pillangóként búcsúzik – ám nem gyermekétől, pusztán a férjtől kapott virágoktól...
A készséges bariton (Hábetler András) most a csalódott asszonykát vigasztalja – a folyton vidám Papageno bőrében.
Közben a másik sértett fél (Szvétek László) is értesül a fejleményekről, és bosszút esküszik – az elmaradhatatlan Hadarókettős formájában. És biztos, ami tuti, Greminként előadja a vetélytársnak, hogy mennyit jelent neki Tatjána (azelőtt Carmen és Delila).
Egy könnyed nyári történet azonban csak jól végződhet, így hőseink szépen helyükre kerülnek, és boldogan élnek tovább a Pozsonyi úton – vagy máshol... A kikapós asszonyka bocsánatot nyer:
És békülnek a magasabb hangok tulajdonosai is:
Aztán már ők is táncolnak a boldogságtól...
És minden jó, ha operett a vége: Túl az Óperencián mindannyian boldogok lesznek – és nemcsak ők, hanem a velük éneklő közönség is. A rendhagyó tapsrend pedig így festett a Pozsonyi úton:
Nincs is más hátra, mint hogy a fináléhoz hasonló közhellyel zárjuk képes beszámolónkat: jővőre, velük, ugyanitt...
A képekért Vermes Tibornak mondunk köszönetet.
Ádám Tünde