Húsz év múlva

A Budapesti Operabarátok Egyesülete fennállásának húszéves évfordulója alkalmából 2011. február 27-án délután rövid gálaműsor helyszíne volt az Operaház. A közönség soraiban az egyesület tagjai, valamint az ifjúsági tagozat foglalt helyet. A klubdélután sztárvendége Miklósa Erika volt, aki férfikollégáival, a fiatal nemzedék tehetséges énekeseivel adott közös, mintegy órányi gálaműsort.

Szinetár Miklós elnök úr köszöntője után Fülöp Attila, a klubdélután műsorvezetője emlékezett meg a kezdetekről, köszöntötte az alapítókat: Ütő Endrét, az Operaház korábbi igazgatóját, és az egyesület életre hívóját, a betegsége miatt távol lévő Külkey Lászlót.

A gálaműsort Miklósa Erika nyitotta Norina áriájával Donizetti Don Pasqualéjából, ami egyben ízelítőnek tekinthető a művésznő legközelebbi operaházi bemutatkozásából. A nyitószám után Figaro belépőjével – Szegedi Csaba helyett beugrással – Molnár Levente következett Rossini Sevillai borbélyából. Természetesen duettet is énekelt Miklósa Erikával – ez utóbbi darabból. Horváth István Nemorino románcával (Donizetti: Szerelmi bájital), Boncsér Gergely pedig a Bohémélet Rodolphe-jának áriájával örvendeztette meg a közönséget.

A műsorszámok közötti jó hangulatú beszélgetésekből kiderült többek között, hogy Molnár Levente éppen a Covent Gardenből érkezett, ahol Figarót énekel, s hogy Miklósa Erikával Zürichben szoktak összefutni, s olyankor segítenek egymásnak a honvágy megélésében. Molnár Levente elmondta, hogy a jövő évadban Bécsben számítanak rá, szintén Figaro szerepében. Horváth István örömmel idézte fel a tavalyi Tavaszi Fesztiválon előadott Ory grófja emlékeit, a Miklósa Erikával közös próbákat, a sok nevetést. Hogy a hangulatot a közönség is átélje, elő is adtak egy rövid részletet az operából, amelyben az apácának öltözött gróf hevesen ostromolni kezdi Adele grófnőt. Jelmez nélkül talán még viccesebb volt a jelenet… Boncsér Gergely a Miklósa Erikával közös gálaesteket idézte, most pedig Kálmán Imrétől a „Táncolnék a boldogságtól” kezdetű duettet énekelték együtt.

Miklósa Erika meghatottsággal említette, hogy az egyesület alakuló ülésén, első klubdélutánján húsz évesen, az Operaház legfiatalabban szerződtetett művészeként szintén szerepelt, nagyon izgult, s hogy hihetetlen élmény volt, hogy Simándy József mellett ülhetett akkor. Azóta szép pályát tudhat magáénak, aminek épp húszéves jubileumát ünnepelte ő is nemrég. Mesélt külföldi fellépéseiről, a legextrémebb Éjkirálynőkről, furcsa rendezésekről. Ami maradt: az izgalom. Nyilván ez már nem a pályakezdő lámpaláza, hanem a közönségnek, az elvárásoknak való megfelelés izgalma.
A zenés programot a Lehár-klasszikus, a „Vágyom egy nő után” zárta A mosoly országából, ezúttal humoros trióvá alakítva. Zongorán közreműködött: Harazdy Miklós.

A délután Gémes Szilvia ügyvezető rövid tájékoztatójával, az évad további programjainak ismertetőjével és az I. emeleti Nagybüfében rendezett állófogadással ért véget.

Fülöp Károly