Operai „Akkor és Most”
Képriport Donizetti: Viva la mamma! című operájához – az Operaház az Évadnyitó Színházi Fesztiválon mutatott be részleteket a darabból
2010-09-30
Egyik rádióállomás népszerű műsora az Akkor és Most, amelyben ugyanannak az előadónak egy régebbi és egy friss slágerét teszik egymás mellé. Ez jutott eszembe, amikor a Donizetti-operáról gondolkodtam: tudniillik, van ám ennek az akkor-nak is most-párja. Pár éve láttam egy zseniális darabot a Millenárison, és azóta várom, hogy újra elővegyék valahol. Ez volt Tom Johnson Négyhangú operája, amely lényegében operaparódia 20. századi köntösben (1971-ből). Azóta – múlt karácsonykor – Dénes Istvánnak köszönhetően megismerhettük Donizetti remekét, amely 1827-es keletkezésű, és szintén operaparódia, vagyis a műfajról szól a műfaj nyelvén – és persze vígopera formájában. Igazi csemege volna a két darabot egymás mellé tenni egyszer - az Akkor és Most mintájára -, ám a két opera önmagában is alkalmas volna a műfaj népszerűsítésére, ráadásul kis zenei apparátust igényelnek (A Négyhangú egyenesen egyetlen zongorát alkalmaz zenekarként), így kisebb színpadokon is bemutathatók volnának – ha akadna bátor jelentkező, aki színre viszi. Közönségigény volna rá, ebben biztos vagyok.
Amíg a Négyhangú opera inkább a hangfajok szerinti jellegzetességekre koncentrál, és azokat figurázza ki, a Donizetti-darab a paródia mellett igazi vígoperai cselekménnyel is rendelkezik – ám ez sem nélkülözi a karikatúrát. A címszereplő Agatha mamát ugyanis Donizetti basszus hangra írta, amivel az elsőszámú és állandó humorforrást biztosítja a két felvonás során.
A gödöllői Viva la mamma-bemutatóból az évadnyitóra két részletet hozott az Operaház: elhangzott az első felvonás fináléja, melyben a társulat ráébred, hogy hiába próbálnak, a bemutatóra nincs pénz, és így ők sem kapnak gázsit. A producer is nehéz helyzetben van, hiszen már a mezzo és a tenor is távozott a próbáról, a többiek pedig a pénzüket követelik. A helyzetet a Mamma menti meg: ékszereit ajánlja fel az előadás sikeréért, ám ragaszkodik hozzá, hogy ő is részt vegyen benne. És mivel az dirigál, akinél a pénz van – a Mamma énekelni fog.
Az "akkor és most"-érzésünk rögvest kialakul, ha belegondolunk picit a pénzhiány okozta problémákba, melyek nem csupán az 1827-es ősbemutató idején voltak aktuálisak. Akkor és most. Is.
Dénes István a partitúrával, amely díszlet és kellék is egyben:
Anya (Sárkány Kázmér) és lánya (Fülöp Zsuzsanna) egy levél fölött tanácskozik, a háttérben a szerző és szövegírója dolgozik az ember méretű partitúrán: (Donizetti szerepében Gurbán János, a librettista Hábetler András)
Hőseink az újságból értesülnek az anyagi nehézségekről:
Az érkező producert szembesítik a helyzettel: (a producer szerepében Ambrus Ákos, a primadonna Röser Orsolya, az ő férje és menedzsere Egri Sándor)
Ám a producer rossz hírekkel szolgál: a szerződés értelmében gázsi nélkül is játszaniuk kell. Az érintettek először megdöbbennek...
...aztán alternatív megoldásokat keresnek. Mint például ez:
Vagy ez:
Aztán a Mamma előáll a megoldással, ám a producer tiltakozni látszik. Ám a Mammát nem olyan fából faragták, hogy feladná. Csábítással próbálkozik:
Majd könyörgéssel:
És kombinálja is ezeket:
És fordul a kocka: az ékszerek felajánlása fellelkesíti a producert...
Ám a Mamma szerepelni is akar, ezért bevet mindent:
És az egyezség megszületik:
A premier így létrejöhet, mindenki a Mammát ünnepli:
Ennyi fért a rövid, Andrássy úti ízelítőbe, amelyet a közönség lelkesedéssel fogadott. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a gödöllői bemutató közönsége tette decemberben. Toronykőy Attila gödöllői rendezéését adaptálták most az Évadnyitó Színházi Fesztivál színpadára. Jó érzékkel nyúltak ehhez a produkcióhoz, amikor olyan fesztiválon kellett megjelennie az Operaháznak, ahol nemcsak operarajongók láthatják az előadást, hanem megszólíthatnak vele más közönségrétegeket is. A helyszínen úgy tűnt, sikerrel jártak. Agatha megtette tehát kötelességét: Viva la Mamma!
Ádám Tünde
És a Scala tavalyi előadásából: