Ruggero Raimondi a Művészetek Palotájában
Hét év után ismét hazánkban vendégszerepelt a világhírű olasz basszista, Ruggero Raimondi. A pályafutásának 43. évében járó művész Miklósa Erika koncertjén a Művészetek Palotájában, Medveczky Ádám vezényletével adott válogatást drámai és komikus szerepeket felölelő repertoárjából.
2008-05-15
- A magyar közönség 2001-ben találkozott Önnel utoljára. Egyik leghíresebb szerepét, a Tosca Scarpiáját énekelte az Operaházban, ezt követően pedig a Budapesti Kongresszusi Központban áriaesten hallhattuk. Sokak számára Ön jelenti Scarpia ideális megszemélyesítőjét: a televítió jóvoltából ismer-hettük meg ebben a szerepében, a Tosca eredeti helyszíneiről történt közvetítésen. Azóta egy újabb Tosca-filmet is bemutattak az Ön főszereplésével, Angela Gheorghiu és Roberto Alagna társaságában, Antonio Pappano vezényletével.
- Először Herbert von Karajannal énekeltem ezt a szerepet koncertszerű előadáson, majd lemez-felvételen. Puccini operájával sokéves szünet után találkoztam ismét a közismert filmben, amelyben Zubin Mehta vezényelt. A 2000-ben bemutatott, mozifilmnek készült Tosca is fontos állomása pályafutásomnak. Különleges kihívást jelentett mind a televízióközvetités, mind a film, egészen másfajta megközelítést igényelt. A budapesti Operaházban történő bemutatkozásomra is szívesen emlékszem vissza, itt a kiváló Lukács Gyöngyi volt a partnerem. Mindig szívesen alakítom Scarpiát, amely az egyik legkedvesebb szerepem. Mint minden alakításomat, Scarpiát is a darab történelmi és irodalmi hátteréből, valamint a szövegből és a zenéből kiindulva személyesítem meg. Puccininál különösen fontos a szöveg és a zene egysége, de annyira hús-vér embereket ábrázol darabjaiban, hogy szinte elegendő csak a zenére támaszkodni a megformálásban. Scarpia egyrészt kifinomult úriember, egy szicíliai báró, másrészt bürokrata, reakciós rendőrfőnök, aki már kora reggel várja a pápa előcsarnokában az államtitkár utasításait. Este a város sötét helyeit látogatja, személyiségét ki nem élt vágyai a perverzitás felé sodorják.
- Széles repertoárján a legkülönbözőbb szerepek találhatók, Mozart Figarójától kezdve Escamillón keresztül II. Fülöpig. Nagy szerepeinek többségét mindmáig repertoárján tartja, hamarosan Nápolyban Verdi Lombardok című operájának Paganóját fogja alakítani.
- Egyéniségemhez az olyan összetett szerepek állnak a legközelebb, mint II. Fülöp vagy Borisz Godunov.
Bepillantva a lélek misztikus mélységeibe, pszichológiailag megmagyarázhatatlan rétegeibe, azt látjuk, hogy személyiségük összetettsége és mélysége őrli fel ezeket az embereket. Hosszú éveken át dolgoztam azon, hogy énektechnikailag is hitelesen szólaltassam meg a világosabb fekvést igénylő nagy Shakespeare-Verdi-hősöket, Jágót és Falstaffot. Hangfajom tulajdonképpen nem igazi basszbariton, hanem - saját terminológiám szerint - „basszus-bariton”. A régebbi énekművészek közül egyik példaképem Saljapin, az enyémhez hasonló karakterű hangja volt. Ő fordulópontot jelentett az operajátszásban, mert nemcsak énekes volt, hanem kiváló előadóművész is.
- Az elmondottakból is kitűnik, mennyire fontosnak tartja a rendszeres tanulást, a folyamatos művészi fejlődést.
- Szerencsésnek tartom magam, mivel a legnagyobb karmesterekkel, Karajannal, Abbadóval, Mutival, Levine-nal, Maazellel, Mehtával, Gardellivel, Gavezzineivel dolgoz-hattam együtt, s olyan legendás énekesekkel állhattam színpadon pályám kezdetén, mint Franco Corelli, Giuseppe Taddei. Mindegyiktől sokat tanultam, s ez elősegítette a fejlődésemet. Fontosnak tartom, hogy a művész nyitott legyen: épüljön mások koncepciójából is. Művészetem technikai alapjait a római Santa Cecilia Akadémián tökéletesítettem, ahol kedves magyar évfolyamtársam volt Gonzálezné Horváth Veronika, aki hosszú időn keresztül volt az Operaház énekmestere. Magyarországon 2001 előtt csak a pályám kezdetén, 1967-ben énekeltem, a Margitszigeten, a pármai operaházzal adott koncerten. Most is örömmel léptem fel a magyar fővárosban. Nagy öröm számomra, hogy először énekelhettem Miklósa Erikával, az igen tehetséges fiatal énekesnővel. Remélem, a jövőben több alkalommal is találkozhatom a magyar közönséggel, akik most is szeretettel fogadtak.
Péterfi Nagy László
Fotók: Művészetek Palotája, Csibi Szilvia