Zsurnalisztafordulattal élve:
„bensőséges hangulatú ünnepség keretében” köszöntötték tanítványai december 21-én
Sólyom-Nagy Sándort hetvenedik születésnapja alkalmából. A kamarakoncerten népszerű opera- és operettrészletek csendültek fel a tanítványok előadásában, személyes hangú köszöntőkkel, egy-egy történet felidézésével kiegészítve. Az alábbiakban a koncert emlékezetes pillanataiból válogatunk
Vermes Tibor fényképei segítségével.
Aczél András műsorvezető egy percig sem kényszerítette magára a tárgyilagosság álarcát – itt és most helye volt az elfogultságnak:
Az est első fellépőjeként Sólyom-Nagy Sándor kevés női tanítványainak egyike,
Tokai Ágnes lépett pódiumra:
Káldi Kiss András emblematikus szerepét, Anyegint idézte fel, majd a tanár úr repertoárjából énekelte Wolfram dalát az Esthajnalcsillaghoz:
A szájdobosként ismertté vált
Czabán Gábor betegsége miatt csak prózában mesélhette el az ünnepelttel való első találkozását:
A színpadtól hosszú ideje visszavonult
Gémes Szilvia igazi meglepetésként egy kíséret nélküli
Kósa György-dalt énekelt:
A Mester figyeli tanítványait:
Az estet kísérő
Oberfrank Péter ritkán ülhetett tétlenül a zongora előtt – a ritka pillanatok egyike:
Torreádordal – trióváltozatban: Káldi Kiss András,
Szegedi Csaba és
Geiger Lajos:
„Este, hogyha itt az óra…” A
Don Pasquale hadaró-duettjét
Szvétek László és Szegedi Csaba adta elő:
Oberfrank Péter – ezúttal munka közben:
Bretz Gábor csak a közös fináléban szögezhette le, hogy
„vágyik egy nő után”:
Az est zárásaképpen Sólyom-Nagy Sándor deklarálta: mindabból, amit láttunk és hallottunk, nem mindent ő tanított a fiataloknak – viszont mindent vállal belőle: